Tágabb értelemben a bútorcsatlakozók minden olyan alkatrészt jelentenek, amelyet a bútorgyártás során használnak az alkatrészek összekapcsolására és rögzítésére; ez magában foglalja mind a hagyományos elemeket,-mint például a hornyos-és-csapos illesztéseket, a rézszegeket és a zsanérokat, amelyek az ókori kínai bútorokban találhatók,-és a modern összekötő hardvereket. Szűkebb értelemben a kifejezés kifejezetten azokat a rögzítőelemeket jelöli, amelyeket a panel{5}}alapú bútorok paneleinek összekapcsolására használnak, például bütykös zárakat és csavarokat. Kategóriákba sorolhatók összeszerelési mód szerint (pl. "három-az-" vagy "kettő-az-egyben" csatlakozók) vagy funkció szerint (pl. szabványos rögzítők,{15}}leütő csatlakozók vagy erős{16}}csatlakozók). A modern panelbútorok általában bütykös zárcsatlakozókat alkalmaznak, amelyek beágyazott betéteken és egy forgó reteszelő mechanizmuson alapulnak az összeszereléshez; eközben az egyesült államokbeli Wood-E-Z által kifejlesztett láthatatlan csatlakozók a három-az egyben{21}}csatlakozók hiányosságait orvosolják, miközben a hagyományos keretszerkezethez hasonló szerkezeti szilárdságot kínálnak.
Fejlődésük három szakaszban bontakozott ki: a bevésett{0}}és-csapasztalosok a kínai neolitikus hemudu kultúrából származnak, és a hagyományos famegmunkálás alapvető technikájává váltak; A vasszegek a tavaszi és őszi, valamint a háborúzó államok időszakában jelentek meg, de csak a 19. században terjedtek el széles körben, miután megjelentek a külföldi gépi{3}}szegek. Az 1970-es években a panelbútorok térnyerése mellett megjelentek a leütő csatlakozók; nevezetesen, hogy a német Häfele cég 1960-ban elindította a "Variante 32 System"-et, a bútorvasalat kutatás-fejlesztése és gyártása a tömeggyártás korszakává vált. A "32 mm-es rendszer" Kínában történő bevezetése az 1980-as évek elején tovább lendítette a bútorgyártás iparosodását. A modern technológia a szabványosítást és a bútorok többszöri össze- és szétszerelésének lehetőségét hangsúlyozza; például a három{13}}az egyben{14}}csatlakozók rugalmas összeszerelést tesznek lehetővé ragasztók nélkül, míg a láthatatlan csatlakozókhoz speciális vágógépekre és szoftverekre van szükség a precíziós gyártáshoz. Ezenkívül a bútorok hardverei egyre inkább az intelligens technológia irányába fejlődnek, például az elektromos nyitómechanizmusok.
